A tű, a szelence és a hófehér varázsköpeny

Ahajnal álma

- Tudod Peter, a meséd útján a legnehezebb az, hogy feltétel nélkül elfogadd az útmutatást. Ez még akkor is nehéz, ha tündökölsz, hiszen a rejtett világból kapod a segítséget. És nem csak álmokon keresztül: megérzések, körülmények, helyzetek is segítik az utadat, olyan dolgok, amelyek nem kézzel foghatóak. De egyben biztos lehetsz: ha a lelkedre hallgatsz, az soha nem fog becsapni, mert csak az érezheti az útmutatást, semmi más.
- Ó elmesélte nekem a csillagok dalát és Podegán, egy jó barátom is mondott erről ezt, azt. Hogy átfénylenek a rejtett világból, és ha kérem, segítenek nekem. Azt mondta Ó, hogy ilyenkor dalol nekem a csillagom. Egyszer volt is ilyen, de véletlen volt az egész.
- Nincsenek véletlenek. Ha segítséget kérsz, megkapod. Csak rajtad múlik, hogy hiszel benne.
- Hiszek, hiszek, de azért valamit nem értek. Hogy lehetséges az, hogy amikor kiválasztottam a csillagomat, még nem tudtam arról, hogy Ó legmagasabb tornyához fog elvezetni. Aztán később, mikor Ó tornyát kerestem, ott ragyogott felette. Hát nem különös?
- Nincs ebben semmi különös, hiszen a rejtett világban nem létezik az idő és a tér. Te úgy érzed, hogy az idő folyamán haladsz, de valójában ez a látható világ illúziója. A segítséget sokszor már a múltban megkapod.
- Tehát a múlt és a jövő csak nekem létezik, valójában a lélektársaim a rejtett világból életem folyamát egyszerre látják?
- Valami ilyesmiről van szó. Ha most segítséget kérsz, lehet, hogy a múltban már meg is kaptad és ezért vagy képes megoldani egy feladatot.
- Szóval, amikor támogatást kértem Ó tornyának megtalálásában, valójában már meg is kaptam a segítséget akkor, mikor a csillagomat kiválasztottam?
- Igen.
- De honnan tudták, hogy éppen azt a csillagot fogom választani?
- Mert a lelked választotta.
- És a lelkem már a születésem előtt megírta a mesémet. Kezdem érteni, amiről beszélsz. És a küldetésem? Honnan tudom, hogy a küldetésem útján járok?
- A végleges küldetésed soha nem világlik fel lelki szemeid előtt. Csak egy epizód, csak egy fejezet válik láthatóvá.
- És ha tévelygek?
- Emlékszel arra, mikor a szigetemre léptél?
- Emlékszem hát – biccentett Peter. – Azt hittem, hogy Víjlon a bolondját járatja velem.
- Nem ő tette, én voltam az.
- De miért?
- Mert itt csak az álmok tava tud az álmomba ringatni.
- Hát ezért jutottam mindig a híd lábához, hogy aztán a tavat bámuljam?
- Nos, a küldetésed útján is így haladsz előre. Ha rossz útra lépsz, a körülmények nem visznek előre, még ha azt úgy is érzi az elméd az idő folyamában. Csak egy újabb helyzetet kapsz, olyan körülményeket, amiből a lelkedre hallgatva és a jelekre figyelve, újra tovább léphetsz, ám ekkor a helyes irányba.
- Tehát az álom szerint a küldetésem útján, a szelence nyomába kell mennem. És most ne hallgassak az érzelmeimre, mert ebben az esetben az félrevezet. Legalább is az álom szerint.
Peter gondterhelten a tarkója mögött összekulcsolta kezeit. Sóhajtott egy nagyot miközben lenézett a lába alá. A kép változatlan volt, még mindig ott ragyogott London mellet az óriási fénykupola. Visszafordult Ahajnal felé.
- Akkor hogyan tovább? Mit tegyek, merre induljak a szelence nyomába?
- Ha feltétel nélkül bízol a rejtett világ gondviselésében, ha nyitva a szíved kapuja, és ha az elméd a maga helyén töpreng, akkor mindig felfénylik a meséd következő epizódja. Hiszen a lelked írja, és benne, a jelenben te teremted meg a titokzatos jövőt.
- Tehát csak induljak el, és valami történni fog?
- Bizonyára hallottál a két kehely magasztos titkairól.
- Hallottam – bólintott Peter. – A kelyhek könyvében van megírva.
- És a visszhang titkáról?
- Arról még nem.
- A visszhang segítségedre lesz abban, hogy megvalósítsd a meséd, lelked azon szándékát, amely a látható világban fog kibontakozni. Valójában a meséd nem más, mint a lelked akarata; az emberek ezt sorsnak hívják, Holdföldén mesének nevezik, mi a fény útjáról beszélünk.
- Ez az a mese, ami az égi kupolán is meg van írva?
- Igen, ez. És ha a lelked útját járod és hagyod, hogy a vízhang titka áthasson, akkor könnyedén az utadon maradsz, mert engedelmeskedsz azoknak a körülményeknek, helyzeteknek, érzeteknek és jeleknek, amelyeken keresztül beteljesíted lelked akaratát.
- És hogyan működik bennem a visszhang titka? – kérdezte Peter érdeklődve.
- Ez a titok a vonzásról szól, és kimondja, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. Amikor leszülettél, lelkedben egy aprócska maggal jöttél a világra, a meséd magjával, hogy az később, az életed során szárba szökkenjen benned. Ezt a magot úgy tudod gondozni, ha egyensúlyt teremtesz az életedben. És ez nem más, mint a lélek és az elme közötti harmónia. Ha így teszel, akkor a szeretet, a remény és az együttérzés táplálni fogja a benned elvetett magot. És az kihajt, virágba borul, és illata áthatja a tudatodat. És ez az illat vággyá alakul, a vágy gondolatokat ébreszt benned, a gondolatoknak pedig figyelmet szentelsz. És akkor kialakul benned egy kép, ami mint egy mágnes úgy működik a tudatmezőn keresztül, így óhatatlanul bevonzod azokat a körülményeket, melyeken át beteljesíted a lelked akaratát, a mesédet.